ADVENT

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet. 

Három lila hirdeti, hogy
Hit, remény és szeretet,
A rózsaszín, hogy boldogság
Hassa át az ünnepet. 

Feldíszítjük termésekkel,
Naranccsal meg almával,
Arany masni, fenyőtoboz
Ölelkezik gyertyával. 

Egy-egy szálat meggyújtunk majd
Minden héten vasárnap,
Hogy a fénye szétáradjon,
Ragyogja be szobánkat. 

Gyertya lángja elvarázsol,
Melengeti szívedet,
És fellobban kamrájában
A szunnyadó szeretet. 

Ha négy gyertya ontja fényét
Az adventi koszorún,
Senki szíve nem maradhat
Bánatosan, szomorún. 

Töltse be mindenki lelkét
Az isteni szeretet,
S várjuk együtt örömmel a
Betlehemi kisdedet.


Juhászné Bérces Anikó
 
Forrás ~ Internet



VÁLTOZÁS

'Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink; láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít.'

Forrás ~ Internet

Teremtsd ma meg belső békédet!

Leld meg magadban azt a helyet, hol csend, nyugalom és Szeretet honol.
Bárhová mész, és bármi is történik körülötted, te mindig tudatosítsd magadban,
hogy belső békéd csendes szeretetében vagy.
Ebből a szerető biztonságból tekints kifelé és mosolyogj a Világra, hogy felderüljön! 

Forrás ~ Internet

ELFOGADNI TUDNI ...

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

Hioszi Tatiosz

Forrás ~ Internet


MA IMÁDKOZTAM ÉRTED

Ma imádkoztam érted, és tudom,
hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa.
Éreztem a választ a szívemben,
bár Ő nem szavakkal beszélt.

Nem kértem gazdagságot és hírnevet,
tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek.
Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle.
Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted
 minden új nap kezdetekor.

 Hogy adjon neked egészséget,
áldjon meg, és küldjön neked barátokat,
akikkel együtt járhatod az utadat.

 Boldogságot kértem számodra
a kis és nagy dolgokban egyaránt.
 De leginkább szerető
gondoskodásáért imádkoztam.

Elisabeth Elliot

Forrás ~ Internet

KÍVÁNOM NEKED
 
 Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.

 Pam Brown

Forrás ~ Internet


   GONDOLATOK EGY CSÉSZE TEA MELLETT

Agnes Beguin ~ Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem, hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.

Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.

Forrás ~ Internet


 APRÓ CSAVARNAK IS KELL LENNI ...

'Szerettem volna nagyra törni,
megfejteni a titkokat,
a gondolatnak fecske szárnyán,
bejárni kéklő ormokat.

De lassan-lassan már belátom
merőben más az én utam
a hétköznapok dzsungelébe
parancsolt vissza jó Uram.

Ormok helyett a földön járni,
apró csatákat vívni meg
a sorsom ez, nem zúgolódom,
ti se szánjatok, emberek.

Apró csavarnak is kell lenni,
hogy jól menjen a gépezet
parányi jel mégis szükséges,
némely betűn az ékezet.'

Forrás ~ Internet






IMÁDKOZTAM ÉRTED

Ma imádkoztam érted, és tudom,
hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa.
Éreztem a választ a szívemben,
bár Ő nem szavakkal beszélt.

Nem kértem gazdagságot és hírnevet,
 tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek.
Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle.
Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted
minden új nap kezdetekor.

Hogy adjon neked egészséget,
áldjon meg, és küldjön neked barátokat,
akikkel együtt járhatod az utadat.

Boldogságot kértem számodra
a kis és nagy dolgokban egyaránt.
De leginkább szerető
gondoskodásáért imádkoztam.

Elisabeth Elliot

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, - bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Forrás ~ Internet



 
 
HALOTTAK NAPJÁRA

Emlékezz ma mindenkire, kiket szerettél, s már nincsenek,
De azokra is gondolj, kik itt vannak még veled.
Gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.

Lobogjon a gyertya, a harcban elhunyt lelkekért,
Kik meghaltak az én s te létedért,
Kik családjukat vesztették el, kik egyedül maradtak,
Kik értem, érted s értünk mindent feladtak.

Végül emlékezz azokra, kik nem lehetnek már veled,
S egy perc erejéig, csendben hajtsd le a fejed,
Majd gyújts gyertyát az elhunytnak, s az élőnek egyaránt,
Hadd lobogjon mindenkiért egy aprócska gyertya láng.

Bojtor Zsuzsanna 
 
Forrás ~ Internet

Csukás István ~ Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat

VIDEÓ 


Forrás ~ Internet

Népszerű bejegyzések az elmúlt 7 napban

Népszerű bejegyzések az utolsó 30 napban

Népszerű bejegyzések minden időpontban